dr.péterfia dalma

HASI ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

A hasi ultrahang vizsgálat egy fájdalom- és kockázatmentes beavatkozás, amelyet –kevés kivételtől eltekintve- éber állapotban végzünk. Az ultrahangos vizsgálófej, azaz transzducer a leborotvált hasfalon a vizsgált szervek fölé helyezve hanghullámokat bocsát ki, amelyek a szervekről különféle mértékben visszaverődnek, és a visszaverődés mértékének megfelelően a szürke különféle árnyalataiban megjelennek a képernyőn. A látott kép alapján megítélhető a hasi szervek alakja, nagysága és szerkezete, azaz morfológiája, amiből a vizsgálatot végző személy következtetéseket von le. A hasi ultrahang vizsgálat egy fontos kiegészítő diagnosztikai képalkotó módszer, amely a kórelőzménnyel, a fizikális vizsgálattal (megtekintés, hallgatózás, tapintás) és az egyéb kiegészítő vizsgáló módszerek (vér- vizelet labor, citológia, röntgen, endoszkópia, CT/MRI) eredményeivel együtt értékelendő.

Áttekinthető általa a máj-epehólyag, lép, vesék, mellékvesék, húgyhólyag, nemi szervek, hasi nyirokcsomók, hasi nagy erek, hasnyálmirigynek megfelelő anatómiai terület, gyomor és bélcsatorna. Emésztőszervi tünetek esetén a hasi ultrahang gyakran csak a gyanúját veti fel egy-egy elváltozásnak, amit aztán további vizsgálattal szükséges tisztáznunk (pl. gyomortükrözés vagy colonoszkópia endoszkóp segítségével). Érdemes a hasi ultrahang vizsgálatra 6-8 óra koplalást követően érkezni, illetve 1-2 órával előtte a vizeletürítést megakadályozni.

Mikor javasolt hasi ultrahang vizsgálat elvégzése?

A leggyakrabban diagnosztizált elváltozások:

a hasi szervek (főleg lép, máj, mellékvesék, nyirokcsomók) gócos elváltozásai, daganatai

gennyes méhgyulladás (pyometra)

petefészek cisztái, daganatai

rejtett here

heredaganatok

a prosztata betegségei (cysta, tályog, daganat, megnagyobbodás)

húgyhólyag gyulladás, daganat, hólyagkő jelenléte

a mellékvesék megnagyobbodása

szabad hasi folyadék jelenléte

A hasi ultrahang vizsgálat segítségével lehetőség van steril vizelet vételére a hólyag hasfalon keresztül történő punkciójával (megszúrásával), illetve bizonyos hasi szervekből citológiai vagy biopsziás mintavételre, amennyiben maga az ultrahang felvétel alapján nem pontosan meghatározható a betegség jellege.