dr.péterfia dalma

DR.PÉTERFIA DALMA: A SZÍVBETEGSÉGEKRŐL

Megkülönböztetnünk veleszületett és szerzett szívbetegségeket. A veleszületett szívbetegségek esetében az állatorvosi vizsgálat során a betegséggel járó szívzörej már egészen fiatalon, az első oltások alkalmával hallható. Ez alól az egyetlen kivétel az aorta szűkület lehet, amely 6 hónapos korra fejlődik ki teljes mértékben. A szerzett szívbetegségek általában középkorú, illetve idős állatokban alakulnak ki, amely alól kivételt képez a dobermannokra igen jellemző DCM, ami egészen fiatalon is okozhat eltérést a szívritmusban és a szív morfológiájában.

VELESZÜLETETT SZÍVBETEGSÉGEK:

PDA (Perzisztáló Ductus Arteriosus): Európában a kölyökkutyák harmadik leggyakrabban diagnosztizált veleszületett szívbetegsége. Máltai selyemkutyában, a pomerániai fajtában, német juhászkutyában, uszkárban fordul elő nagy gyakorisággal. A betegséget már az első oltáskor tudjuk diagnosztizálni az azt jellemző folyamatos, úgynevezett lokomotív szívzörej jelenlétével. Ezt követően a diagnózis pontosítása érdekében szívultrahangos vizsgálatot végzünk, illetve a betegség gyakoribb formájával járó tüdővizenyő megítélésére mellkasi röntgen vizsgálatot.

Magzati korban a két nagy értörzset: bal szívfélből kilépő aortát, és a szív jobb kamrájából kilépő tüdőartériát összeköti egy harmadik ér, amelyet ductus arteriosusnak hívunk. Ennek az összekötő érnek a magzatban fontos szerepe van: a vért a tüdőartériából „levezeti” az aortába, így a vér „kikerüli” a magzati életkorban még nagy ellenállású rendszert, a tüdőt. Születés után pár órával, az első lélegzetvételeket követően a ductus arteriosus záródik, így a szív jobb feléből a vér a tüdőbe, míg a bal szívfélből az aortán keresztül a szervezetbe (nagy vérkörbe) áramlik. Közöttük az eddigi összeköttetés megszűnik. Kóros esetben a ductus arteriosus fennmarad, nem záródik, így rajta keresztül továbbra is vér áramlik, amely ú.n. bal-jobb irányú shunt esetében többlet vérmennyiséggel terheli a tüdőt és a bal szívfelet, ezáltal bal szívfél elégtelenséget okozva. Ez utóbbi tünetei a szapora légzés, köhögés, fáradékonyság. A betegség jóval ritkább kórformájában, a jobb-bal irányú shuntben hátsó végtag gyengeség tüneteit láthatjuk klinikailag, míg a vérlabor vizsgálat magas vörösvérsejtszámot és a vér „bekoncentrálódását” mutatja. Fontos megállapítani, hogy a PDA melyik kórformájáról van szó, mert oki terápiát csak „bal-jobb irányú shunt” esetében tudunk nyújtani. Ez esetben a ductus arteriosus mielőbbi elzárása a cél, amely visszaállítja a fiziológiás, azaz normál állapotot. Ezt vagy nyitott mellkas műtét és a ductus sebészi lekötésével érjük el, vagy szívkatéteres beavatkozással. Jelenleg hazánkban az előbbi, sebészi eljárás a jóval gyakoribb terápiás megoldás; a szívkatéteres elzárást kardiológiai csapatunk eddig egy esetben végezte.

Aorta stenosis, subaorta stenosis (AS, SAS):

Európában a leggyakoribb veleszületett szívbetegségként tartja számon a szakirodalom. Saját praxisom tapasztalatai alapján a PDA és a pulmonális stenosis megelőzi gyakoriságában az aorta szűkületet. Főként a nagytestű kutyák egyedeit érinti: golden retrieverben,rottweilerben, bullterrier fajtában, újfundlandi fajtában, boxerben látjuk legtöbbször.

Az aorta a szív bal kamrájából kilépő értörzs, amely a szervezetet oxigéndús vérrel látja el. A stenosis szó szűkületet jelent, amely jelentkezhet az aorta billentyűknek megfelelő helyen, vagy a billentyűk alatt egy vaskos szövetszaporulat formájában. Ez esetben a subaorta stenosis megnevezéssel írjuk le a betegséget. Súlyossága alapján a szűkület lehet enyhe, közepesen súlyos, vagy súlyos fokú. A két utóbbi eset olyan fokú terhet róhat a bal kamra izomzatára, hogy az károsodik. Ugyanis ahhoz, hogy a szívizomzat a szűkületen át tudja préselni a vért, meg kell, hogy vastagodjon. A megvastagodott szívizomzat táplálását szolgáló erek viszont nem tudják a megvastagodás mértékét követni, ezáltal táplálni azt. Így a bal kamra falában elhalásos területek alakulhatnak ki, amely ritmuszavarok, ú.n. arrhytmiák kialakulásához vezethet. Bizonyos típusú ritmuszavarok hirtelen elhalálozást okozhatnak, akár különösebb előzetes klinikai tünetek nélkül. A betegség sokszor tünetmentesen zajlik. Amennyiben mégis tüneteket okoz, úgy azok: fáradékonyság, ájulás, szapora légzés, vagy extrém esetben a megelőző tünetek nélküli hirtelen elhalálozás.

Ha fiatal kutyában az állatorvos szívbázis felett hallható systolés szívzörejt hall, akkor a továbblépés szívultrahang vizsgálattal, EKG vizsgálattal, illetve mellkas röntgennel történik. Az ultrahang vizsgálat pontosan megmondja a szűkület helyét és annak súlyosságát, illetve azt, hogy ez idáig milyen következményeket okozott a szűkület a szív többi struktúrájában.

Az aorta stenosis oki kezelése jelenleg nem megoldott. A külföldön végzett ballonkatéteres technikák nem vezettek sikerekhez. Egy új technika, a „cutting” ballonos tágítás van elterjedőben napjainkban külföldön, de ezen beavatkozás még nem kiforrott, illetve hosszú távú nyomon követése még nem történt meg.

Ritmuszavarok jelentkezésekor azok kezelése ritmusszabályozókkal (főként béta blokkolókkal) történik. Fontos a betegség folyamatos nyomon követése szívultrahang és EKG vizsgálatokkal, hogy a megfelelő időpontban be tudjunk avatkozni a szükséges ritmusszabályozókkal.

Pulmonális stenosis (PS):

Saját ultrahangos praxisomban a második leggyakrabban diagnosztizált veleszületett szívbetegség a PDA-t követően, amely megegyezik az európai szakirodalmi adatokkal. Fajta prediszpozíció tekintetében előkelő helyen állnak az úgynevezett brachycephal fajták, mint francia bulldog, angol bulldog, boxer, masztiff. Ezen fajták esetében örökletes hátteret feltételeznek, így tenyésztésük nem javasolt, amennyiben beigazolódik a pulmonális stenosis diagnózisa az adott egyedben. Szintén gyakori a betegség skót terrierben, foxterrierben, miniatűr schnauzerben, west highland white terrierben.

A tüdőartéria a jobb szívfélből a tüdőbe térő értörzs, amely szén-dioxidban dús, oxigénben szegény vért szállít a tüdőbe, hogy ott megtörténjen az oxigéncsere. A jobb kamra és a tüdőartéria határán félhold alakú, zsebes billentyűk helyeződnek, amelyek ezen betegség esetében megvastagodnak, fúzionálnak, azaz összenőnek, ezáltal szűkületet képezve. A betegséghez bizonyos esetekben hozzájárul a környező struktúrák heges szűkülete is. A stenosis szó szűkületet jelent, amely jelentkezhet enyhe, közepesen súlyos, vagy súlyos formában. Az utóbbi eset olyan fokú terhet róhat a jobb kamra izomzatára, hogy az károsodik. Ugyanis ahhoz, hogy a szívizomzat a szűkületen át tudja préselni a vért, meg kell, hogy vastagodjon. A megvastagodott szívizomzat táplálását szolgáló erek viszont nem tudják a megvastagodás mértékét követni, ezáltal táplálni azt. Így a jobb kamra falában elhalásos területek alakulhatnak ki, amely ritmuszavarok, ú.n. arrhytmiák kialakulásához vezethet.

A betegség enyhe vagy közepesen súlyos formája általában tünetmentes, és a betegek normál életminőséget élnek, míg súlyos formában gyakori a fáradékonyság, ájulás, szívelégtelenség tünetei, vagy akár hirtelen elhalálozás, amelynek hátterében letális ritmuszavarok állnak. A betegség diagnózisa fiatal állatban hallható, szívbázis feletti systolés szívzörej detektálását követően echocardiográfiás , azaz szívultrahangos vizsgálattal történik, kiegészítve EKG vizsgálattal. Ez ad tájékoztatást a betegség súlyosságáról.

A választandó terápia a szűkület ballonkatéteres tágítása, amit speciálisan az adott egyed betegségéhez és tüdőartéria méreteihez választott katéterekkel végzünk. Az összenőtt billentyűknek megfelelő anatómiai helyre pozícionált katéterben levő ballont felfújjuk, amely ezáltal „szétrepesztgeti” a fúzionált billentyűket és a környező kötőszövetes hegeket. Ez egy speciális szaktudást és felszereltséget igénylő, altatásban elvégzendő műtét, amely a pulmonális stenosisos esetek nagy százalékában sikeresen végződik, ezáltal meghosszabbítva a beteg élettartamát, és javítva életminőségét. Az elmúlt két évben nagy esetszámban végeztük kollégáimmal ezt a beavatkozást. A műtétet minden esetben megelőzi ultrahang vizsgálat, és konzultáció, amelyben egyedileg tájékoztatjuk a gazdit a várható előnyökről, és lehetséges kockázatokról.

SZERZETT SZÍVBETEGSÉGEK:

DCM (Dilatatios Cardiomyopathia) a szívizom önálló betegsége, amelyben a szív üregei kitágulnak, fala elvékonyodik, és a szívizom összehúzódó képessége csökken. A betegséget gyakran kíséri vagy megelőzi ritmuszavar (korai kamrai ütések, ú.n. extrasystolék, vagy pitvarfibrilláció), sokszor ez az első, kiegészítő vizsgálatokkal látható jel. A betegség progresszív, amely azt jelenti, hogy az idő előre haladtával fokozatosan romló tendenciát mutat. Általában nagy-és óriás testű fajtákra jellemző kórkép. A Dobermann a leggyakrabban érintett fajta; e mellet boxerek , dogok, kaukázusi juhászkutya,ezek keverékei, illetve nagy testű fajták keverékeinek jellemzője. A klinikai tünetek attól függően mutatnak eltérést, hogy melyik szívfél elégtelen működése uralja a kórképet. Bal szívfél elégtelenség esetén szapora légzés, köhögés, fáradékonyság jellemző. Jobb szívfél elégtelenség esetén szabad hasi folyadékgyülem, ú.n.hasvízkór (ascites) a legjellemzőbb vezető tünet. Ezek kombinálódhatnak, illetve kiegészülhetnek fáradékonysággal, kedvetlenséggel, étvágytalansággal. Előrehaladott esetekben úgynevezett kardiális kahexia, azaz kóros lesoványodás léphet fel. Ritkán ájulás (syncope), vagy akár hirtelen elhalálozás is jelentkezhet, mint első jel. Ez utóbbi dobermannokra igen jellemző ebben a betegségben. Az echocardiográfia, azaz a szív ultrahangos vizsgálata során kitágult bal és jobb kamrát láthatunk, elvékonyodott kamrafallal, a rövidülési hányados csökkent. Általában mind a bal, mind a jobb oldali pitvart és kamrát elválasztó billentyűn keresztül visszaáramlást látunk, amely minden esetben kóros jelenség. Az EKG vizsgálat nélkülözhetetlen eleme a betegség kivizsgálásának, mert erre alapozva nagyon gyakran ritmusszabályozó gyógyszerekre van szükség a szívfrekvencia lelassítására. A betegség kezelése tüneti, amely azt jelenti, hogy az adott szívbetegség vissza nem fordítható, meg nem gyógyítható, de a klinikai tünetek a szervezet megfelelő reakciója esetén csökkenthetőek vagy megszűntethetőek és az állatnak megfelelő életminőség biztosítható. A gyógyszeres kezelés minden esetben egyedi elbírálást igényel és az ultrahang felvétel és EKG vizsgálat eredménye alapján eldöntendő.

DEGENERATÍV MITRÁLIS BILLENTYŰ BETEGSÉG, MYXOMATOSUS MITRÁLIS BILLENTYŰ BETEGSÉG, (régi nevén mitrális endocardosis):

A szív funkciója, hogy a bal szívfélből kilépő nagy éren, az aortán keresztül oxigén dús vért pumpáljon a keringésbe, hogy a szervek „táplálékhoz” jussanak; illetve a jobb szívfélből kilépő tüdőartérián keresztül ugyanebben a szívciklusban az elhasznált vért a tüdőbe pumpálja, hogy ott megtörténjen az oxigéncsere. A bal oldali pitvar-kamrát elválasztó billentyűt nevezzük mitrális billentyűnek. A degeneratív mitráis billentyű betegség a billentyű megvastagodásával járó kórfolyamat, amely előrehaladott állapotban a billentyűk eltorzulásához és elégtelen záródásához vezet, melynek következményeként regurgitatio, azaz visszaáramlás következik be a bal kamra irányából a bal pitvar irányába. Ennek végső következménye súlyos fokú bal pitvar tágulat lehet, és ezzel járó nyomásfokozódás, amely a bal pitvarral összeköttetésben levő tüdőerekre is kihatással van; végső soron tüdővizenyőt eredményezve. A degeneratív mitrális billentyű betegség kis-és közepes testű idősödő kutyák betegsége, amely hosszú ideig tünetmentes maradhat, és gyakran csak védőoltások alkalmával elvégzett hallgatózásos vizsgálatnál, vagy időskori szűrővizsgálat részeként kerül felfedezésre. A leggyakrabban érintett fajták a tacskó, bolonese, havanese, uszkár, csivava, yorkshire terrier és a kistestű keverék kutyák. Meglepő módon tacskóknál sokszor már egész fiatalon, 5-6 évesen súlyos, előrehaladott formájával találkozunk a betegségnek.

Ez a betegség a kutyákat érintő szív-és érrendszeri betegségek 75%-áért felelős. Az érintett kutyák egy részében a jobb oldali pitvar-kamrát elválasztó billentyű, a tricuspidálsi billentyű is érintett. Macskákban ritka esetben találkozunk ezzel a kórformával.

Legjellemzőbb tünetei a betegség okozta szívelégtelenségnek: szapora légzés, felületes, rövid légzés, köhögés, fáradékonyság, letargia, étvágytalanság, fogyás. A jobb oldali billentyű érintettsége esetén szabad hasi folyadékgyülem miatti hasterime növekedés.

A kezelés a klinikai tünetek megszűntetését és megfelelő életminőség biztosítását célozza. A kezelés részeként vízhajtás lehet indokolt, ú.n. ACE-gátlók használata, inodilatátor hatóanyagú készítmény használata, illetve ritmuszavar esetén ritmusszabályozó gyógyszerek adása.

Otthoni monitorizálásként a következő tünetekre szükséges odafigyelni, és ezek jelentkezésekor minél előbb állatorvoshoz fordulni: nyugalomban szapora légzésszám esetén (30/perc feletti légzésszám esetén), fokozódó köhögés esetén, nyugtalanság vagy éppen letargia észrevételekor, ájulásos tünetek jelentkezésekor.

FERTŐZŐ SZÍVBELHÁRTYAGYULLADÁS (INFEKTÍV ENDOCARDITIS):

A fertőző endocarditis egy olyan betegség, amelyben valamely generalizált, azaz az egész szervezetre kiterjedő fertőzés eredményeként a szív legbelső rétege, a szívbelhártya gyulladásba kerül. A kórokozó baktérium gyakran megtelepszik a szívbillentyűkön, különösen a leggyorsabb áramlásnak kitett helyeken (pl.aorta billentyű), és itt a billentyűt fedő szöveti réteg károsodását, sérülését okozva azon karfiolszerű növedékek képződését indukálja. Ezek a növedékek a billentyűre felrakódott vérlemezkék és baktériumok halmazai: kórokozó mikroorganizmusokat magába záró thrombus; amely aztán eltorzítva a billentyűt, annak hiányos záródásához vezet. Leggyakrabban az aorta billentyűn láthatunk ultrahang vizsgálattal növedékeket, illetve a bal és jobb oldali pitvar-kamrai billentyűkön. A kóros irányú véráramlás miatt a szívüregek tágulata figyelhető meg igen gyakran, illetve ritmuszavarok. Előrehaladott állapotban szívelégtelenség tünetei jelentkeznek: legyengülés, fáradékonyság, köhögés, ájulás, anorexia. Mivel a szívbelhártya gyulladás kialakulását megelőzi valamely fertőző betegség, ezért sokszor annak tünetei uralják a kórképet: visszatérő lázas állapot, étvágytalanság, letargia, fájdalmas mozgás, visszatérő sántaság.

Ha a háttérben megbúvó betegséget nem kezeljük időben, és ennek eredményeként szívelégtelenség alakul ki, akkor az esetek nagy részében visszafordíthatatlan folyamatok következnek be a szívbillentyűk struktúrájában. Ez esetben a prognózis, azaz a hosszú távú életkilátások rosszak.

Lehetőség van a vérpályában keringő baktériumok meghatározására specifikus vérvizsgálat, úgynevezett hemokultúra segítségével, amely igen nagy sterilitást és precizitást igénylő vizsgálat.

A fertőző szívbelhártyagyulladás a ritka szerzett szívbetegségek közé tartozik, amely főként közepes- és nagytestű kutyák jellemzője; átlagos életkoruk a betegség jelentkezésének időpontjában 4-6 év.

HCM (Hypertrophiás Cardiomyopathia):

A HCM a macskák leggyakrabban diagnosztizált szívbetegsége, amelynek pontos oktana még nem teljesen tisztázott, de bizonyos fajtákban (Maine Coon, Ragdoll, Brit rövidszőrű) halmozott előfordulása miatt genetikai háttér feltételezhető. Kutatások kiderítették, hogy egy fontos szívizom fehérjében: a myosin kötő protein C-ben bekövetkező mutáció felelős a kialakulásáért az említett fajtákban.

A szív kamraizomzatának fokális vagy diffúz megvastagodásával járó betegséget már akár fiatalon, 4 hónapos korban is megfigyelhetjük, de diagnosztizálható az elváltozás középkorú vagy egészen idős állatokban is.

A szívizomzat megvastagodásának következménye a szívciklus relaxációs (elernyedési) fázisának rendellenessége, illetve a kamra üregének beszűkülése. Emiatt az egy perc alatt a keringésbe pumpált vér mennyisége csökken, amelynek kompenzálására a szívfrekvencia emelkedik, és gyors szívverésszámot azaz tachycardiát figyelhetünk meg a hallgatózásos vizsgálat vagy EKG vizsgálat alkalmával. Bár ez a reflexes a szívverésszám emelkedés rövid távon ugyan fenntartja a normál vérnyomást, viszont hosszú távon a szív izomzatának oxigén igényét növeli, ami egy idő után ahhoz az összeférhetetlenséghez vezet, hogy az oxigénigény magasabb lesz, mint a fenntartható oxigénellátottság, így a szív funkciója tovább romlik.

Klinikai tünetek: sok macska a betegség jelenléte ellenére klinikailag tünetmentes. Mások bal szívfél elégtelenség klinikai tüneteit mutatják, úgy mint szapora légzés, nehezített légzés, tátott szájjal történő levegővétel, bágyadtság, amely a betegséggel együtt járó tüdőoedema vagy mellűri szabad folyadék jelenlétének következménye. Lehetséges klinikai komplikáció a hátsó testfél bénulása, amely úgynevezett „lovagló thrombus” következménye. Ilyenkor egy, a bal pitvarban keletkezett vérrög a combartériát elzárva a két hátsó végtag bénulását okozza. Ez a tünet a prognózis, azaz a betegség lefolyása szempontjából igen rossz előjelnek minősül. A fonendoszkópos hallgatózás során gyors szívverésszám (tachycardia), ú.n. galoppritmus megjelenése, és szívzörej jelenléte utal a betegségre a klinikai tünetekkel együtt értékelve, de a pontos diagnózis a szív ultrahangos vizsgálatával történik. Amennyiben echocardiográfia során a szívizomzat kóros mértékű megvastagodását tapasztaljuk, úgy szükségszerű kizárni egyéb, a szívizomzat megvastagodásával járó kórképeket: a pajzsmirigy túlműködést (hyperthyreosis), illetve a magas vérnyomást (hypertonia), amelyek szintén a szív kamraizomzatának megvastagodásához vezetnek.

A terápia célja a szívfrekvencia kontrollálása, a tüdővizenyő és a szabad mellkasi folyadék csökkentése illetve megszűntetése, a vérrög képződés esélyének lecsökkentése. A megfelelő gyógyszerek kiválasztása minden esetben egyedi elbírálás alá esik, és az ultrahang illetve EKG vizsgálat függvényében határozható meg. A kimenetel sokféle lehet: akár évekig tartó tünetmentes állapot is elérhető a gyógyszerek hatására, de előrehaladott esetekben, különösen thrombus képződés esetén a prognózis rövid távon is kétes.

SZÍVBUROK BEVÉRZÉS (HAEMOPERICARDIUM):

A szívburok (pericardium) a szív felszínét borító vékony réteg. Közte és a szív között található pár csepp folyadék a szív állandó nedvesen tartását szolgálja. Ezen felül a szívburok szerepe a szív rögzítése a rekeszizomhoz és a mellkasi nagy erekhez, a szív felszínén futó saját tápláló erek, úgynevezett koszorúerek védelme, és a szív viszonylag súrlódásmentes mozgásának biztosítása.

A szívburok üregében levő pár csepp folyadék fiziológiás, azaz normál esetben sem ultrahanggal, sem más vizsgálóeljárással nem látható mértékű. Haemopericardium esetében azonban megnövekedett mennyiségű folyadék: vér kerül a szívburokba, amely a vér mennyiségétől, és a betegség kialakulásának sebességétől függően különböző klinikai tüneteket okoz. Súlyos esetben (hirtelen kialakuló nagy mennyiségű vérzéskor) a folyadék a szív mozgását, különösen annak tágulékonyságát akadályozza, és nyomást gyakorolva a gyengébb falú jobb szívfélre ú.n. szívburok tamponádot okoz. A bevérzés oka leggyakrabban a szív bázisán helyeződő, vagy a jobb szívfülcsét beolvasztó daganatos elváltozás (haemangiosarcoma), esetleg bal pitvar repedés, vagy a koszorúerek eredésénél kialakuló aneurisma megrepedése. Kisebb számban ismeretlen oktanú, ú.n. idiopathicus pericardiális folyadékgyülemről van szó. Az előbbi esetekben mind a rövid, mind pedig a hosszú távú kilátások rosszak. Utóbbi esetben a vér mellkasfalon keresztül történő lecsapolásával az adott állat akár évekre megszabadítható a betegségtől. Gyakran az említett lecsapolást többször szükséges megismételni rövidebb-hosszabb időközönként a tünetmentes állapot fenntartásához.

A betegség főként nagy –és óriás testű fajtákban fordul elő, leggyakrabban idős korban, bár elszórtan egy-egy esettel közepes testméret esetében, ill. fiatal és középkorú egyedben is találkozunk. A jobb pitvar tumoros elváltozása szempontjából a leggyakrabban érintett fajták a német juhászkutya és a boxer. Klinikai tünetei az étvágytalanság, bágyadtság, fáradékonyság; ill. - ha a szívburokban levő nyomás olyan mértékű, hogy meghaladja a jobb szívfél nyomását, akkor - hirtelen kialakuló hasterime növekedés, azaz hasvízkór (ascites) a vezető tünet. Bal pitvar, vagy koszorúér aneurisma megrepedése esetén hirtelen elhalálozás következik be.

A tüneti kezelés egyetlen módszere a pericardiumban felhalmozódott vér lecsapolása, amelynek idiopathikus szívburok bevérzés esetén van létjogosultsága. Amennyiben ultrahanggal látható méretű gócos elváltozás van a jobb pitvaron vagy bármely egyéb szívstruktúrán, akkor a lecsapolás csak időleges megoldást hozhat, mert a vér a tumoros szövetszaporulatból újra termelődik. Ilyen esetben átmeneti, rövid távú megoldást a szívburok részleges eltávolítása jelenthet, így a termelődött vér nem a szívburokban halmozódik fel, nyomást gyakorolva ezzel a szívre magára, hanem „elvezetődik”, „elfolyik” a mellüregbe.

TACHYCARDIOMYOPATHIA (TACHYCARDIA INDUKÁLTA SZÍVIZOM ELFAJULÁS)

A betegség szó szerinti fordítása: gyors szívfrekvencia által okozott szívizom elfajulás. Kísérletesen igazolták, hogy egészséges szívű kutyákban mesterségesen előidézett, tartósan magas, 200/perces vagy e feletti szívfrekvencia 2-6 hét alatt szívelégtelenséghez vezet. A szív mind a négy ürege kitágul, a fala elvékonyodik, az összehúzódó képessége csökken, és szívelégtelenség alakul ki. Ennek vezető tünete ezen betegség esetében a hasvízkór, de gyakori a tüdővizenyő és a vele együtt járó köhögés is. Amennyiben a kísérletesen előidézett magas szívverés számot idejében megszűntették, úgy a szív összehúzódó képessége 1-2 héten belül visszanyerte normál értékét.

A valóságban viszont, amikor a betegség súlyosságánál fogva észrevételre, így diagnózisra kerül, már gyakran nem tudni melyik tényező volt előbb: a magas szívfrekvencia, amely a szívfalak elvékonyodásához vezetett, vagy a szívüregek kitágulása, és a szív falainak elvékonyodása, mint primaer kórforma vezetett a magas szívverésszámhoz. Amennyiben a gyors szívverésszámot sikerül kontrollálni, és ennek hatására szívizom funkciói rendeződnek, úgy gyanítható, hogy az elváltozás hátterében eredetileg magas szívverésszám (tachycardia) állt.

A SZÍV DAGANATAI

Habár találkozunk a szív felszínéről kiinduló, és szívburok vérzést nem okozó daganatokkal, illetve a szív üregeiben található izolált tumorokkal, mégis a leggyakoribbak azon daganatok, amelyek a szív felszínéről kiindulva, a szívburokba bevérzést okozva tamponádhoz vezetnek. A szívburok tamponád és ezáltal a jobb szívfél elégtelenség vezető tünete a hirtelen kialakuló hasvízkór, a letargia, étvágytalanság . A betegségről részletesen a haemopericardium címszó alatt olvashat.

A betegség főként középkorú és idős kutyákat érint. A szív daganati közül a leggyakoribb a jobb szívfülcse faláról kiinduló, igen rosszindulatú és gyors növekedésű haemangiosarcoma, amely főleg német juhászokat és golden retrievereket érint; a rövid orrú kutyákra (boxer, bulldog, mopsz) jellemző szívbázis daganat: az úgynevezett chemodectoma, illetve az ectopiás pajzsmirigy carcinoma. A szívburok felszínéről, annak külső burkáról, úgynevezett savós hártyájáról kiinduló diffúz, folyadék termelő tumor a mesthelioma, amely az igen ritka daganatok közé tartozik. A szív daganatos betegsége az inoperábils, azaz nem műthető kórformák közé tartozik, ezért mind rövid, mind pedig a középhosszú kilátások igen rosszak, és nagyban függenek a daganat típusától, és a folyamat előrehaladottságától.