Kisállat ultrahang

KARDIOLÓGIAI KIVIZSGÁLÁS

A kardiológiai kivizsgálás egy több lépésből álló vizsgálatsorozat, amelynek célja annak pontos megállapítása, hogy a vizsgálatra kerülő állat kardiológiai betegségben szenved-e; illetve ha igen, az adott betegség okozza-e a klinika tüneteit, vagy más szervrendszer kóros elváltozása. A szívbetegség gyakori tünetei, úgy mint fáradékonyság, szapora légzés, köhögés, ájulás összevághatnak például a légzőszervrendszer betegségeiben, vagy idegrendszeri betegségben tapasztalható tünetekkel. Gyakran kerülnek epileptiform görcsös tünetek miatt állatok kardiológiai kivizsgálásra. A kardiológiai kivizsgálás lépései a kórelőzmény részletes felvétele, amelyben a gazda által észlelt tünetekről, azok időbeli lefolyásáról tájékozódunk. Hasznos lehet a vizsgáló személy részére, ha a gazdának sikerül videófelvételt készítenie a látott tünetekről (köhögés, ájulás). A fizikális vizsgálat során a látható nyálkahártyák (kötőhártya, szájnyálkahártya) megtekintése, a pulzus tapintása mellett a szív fonendoszkópos hallgatózásának van fontos szerepe. A megtekintés során a nyálkahártyák kékeslila elszíneződése vagy sötétvörös színe utalhat kardiológiai betegségre, illetve hallgatózás során hallható ritmuszavarok vagy szívzörej megléte lehet szívbetegség velejárója. A pulzus tapintása során szapora, gyenge pulzus vagy ún. pulzusdeficit lehet kórjelző értékű. Amennyiben az előzőek alapján gyanú van kardiológiai problémára, úgy további kiegészítő vizsgálatokkal léphetünk tovább: szívultrahang-vizsgálat, nyugalmi EKG, mellkasröntgen, Holter monitorizálás, vérnyomásmérés. A továbbiakban ezekről részletes leírást olvashat.

SZÍVULTRAHANG-VIZSGÁLAT

Más néven echocardiográfia; a szív struktúrájáról és funkciójáról ad információt. B-módban látható és megítélhető a szívüregek tágassága és falvastagsága, a szívbillentyűk (zsebes - és vitorlás billentyűk) morfológiája, a szívből kilépő 2 nagyér: az aorta és a tüdőartéria átmérője, a bal pitvarnak az aortához viszonyított aránya. M-módban systolé és diastolé, azaz maximális összehúzódás és elernyedés fázisa alatt lemérhető a bal kamra pontos falvastagsága és üregtágassága, illetve a szív összehúzódásának mértéke, a bal oldali pitvar-kamrai billentyűk mozgása. Színes Doppler vizsgálattal láthatóak a szíven belül az áramlási viszonyok, és ez által felismerhetőek kóros irányú áramlások, például zárt billentyűkön keresztül történő visszaáramlás, vagy kamrai sövényhibán keresztüli kóros áramlás. Spectral Doppler vizsgálattal áramlási sebességek mérhetőek, ezáltal a szíven belüli struktúrák, vagy a kilépő erek szájadékának szűkületei ítélhetőek meg. A szívultrahang-vizsgálat során diagnosztizálhatóak a veleszületett és az élet során szerzett szívbetegségek. Ezek közül a leggyakoribb betegségek a PDA, pulmonális stenosis, aorta stenosis,illetve a szerzett betegségek közül a myxomatosus mitralis billentyű betegség, dilatatiós cardiomyopathia. A vizsgálatra kerülő állatot először jobb oldalán, majd bal oldalán fekvő helyzetben egy, az asztalon kivehető „lyuk” fölé pozícionáljuk, és az ultrahangos vizsgálófejjel a lyukon keresztül alulról vizsgáljuk, miközben a végtagjaira csipesszel felhelyezett elektródák kerülnek, hogy a vizsgálat közben egyidejűleg láthatóvá tegyük az EKG görbét.

NYUGALMI EKG

A legtöbb szívbetegségben szenvedő állat esetében indokolt az EKG vizsgálat elvégzése rejtett ritmuszavarok kiderítése végett. Az EKG a szívből a testfelszínre vezetett elektromos jelenségek grafikus ábrázolása. Minden egyes szívütés egy elektromos jel következménye, amely a szívben egy körülírt helyen, a sinuscsomóban keletkezik, és ingerületvezető pályákon jut el a szívizomzat megfelelő területeihez, ezzel a szív összehúzódását generálva. Az EKG görbék jellegzetes morfológiája ütésről ütésre állandó megjelenést kell, hogy mutasson. Az EKG vizsgálat elsődleges célja ritmuszavarok (arrhythmiák) vagy abnormálisan tovavezetett ütések (AV-blokk, Tawara-szár blokk) diagnosztizálása, és ez alapján a leghatékonyabb kezelés előírása. A kutya vagy macska a vizsgálat során jobb oldalán fekvő helyzetben kap elektródákat mind a négy végtagjára, a könyöktájékra és a térd közelébe, és az EKG készüléken látható görbék nyomtatásra kerülnek.

HOLTER-MONITOROZÁS

A DCM (Dilatatios Cardiomyopathia) a szívizom önálló betegsége, amelyben a szív üregei kitágulnak, fala elvékonyodik, és a szívizom összehúzódó képessége csökken. A betegséget gyakran kíséri vagy megelőzi ritmuszavar (korai kamrai ütések, ú.n. extrasystolék, vagy pitvarfibrilláció), sokszor ez az első, kiegészítő vizsgálatokkal látható jel. A betegség progresszív, amely azt jelenti, hogy az idő előre haladtával fokozatosan romló tendenciát mutat. Általában nagy- és óriástestű fajtákra jellemző kórkép. A dobermann a leggyakrabban érintett fajta; Európában a betegség előfordulási gyakorisága ebben a fajtában több mint 50%. A DCM dobermanban már akár egészen fiatal életkorban kialakulhat, és szintén a fajtára jellemzően sokszor hosszú ideig, akár évekig tartó tünetmentes fázis jellemzi. Ezt a fázist nevezzük szubklinikai vagy okkult DCM-nek. Ebben a szakaszban diagnosztizálva, megfelelő óvintézkedésekkel (megerőltető munka csökkentése, mozgáskontroll, táplálékkiegészítők adása), illetve a ritmuszavarok gyógyszeres kezelésével lecsökkenthető a fajtára oly jellemző hirtelen elhalálozás kockázata, és az adott egyednek még akár hosszú ideig jó életminőség biztosítható. A korai diagnózis legmegfelelőbb szakvizsgálata a 24 órás EKG, az ún. Holter Monitor vizsgálat, amely által olyan rejtett, erre a betegségre jellemző ritmuszavarok diagnosztizálhatóak, amelyek a nyugalmi EKG-n nem jelentkeznek. Külföldi szaktekintélyek ajánlása alapján a dobermannok DCM szűrését 2 éves kor felett évente javasolt elvégezni. A szűrés legfőbb elemei: Holter Monitorozás, szívultrahang-vizsgálat, nyugalmi EKG vizsgálat. Rendelőnkben lehetőség van ezen vizsgálatok elvégzésére, beleértve Holter Monitor szakszerű felhelyezését és az eredmény elbírálását.

PACEMAKER BEÜLTETÉS

A pacemaker a szívritmus szabályozására, szívösszehúzódás kiváltására képes eszköz, amelyet elsősorban túlzottan lassú szívverésszámmal járó állapotok, ún. bradycardiák esetén alkalmazunk. Az ilyen kutyák jellemzően kedvetlenek, fáradékonyak, gyakran eszméletüket vesztik. Leggyakrabban a pitvar-kamrai ingerület átvezetésének gátoltsága, az ún. AV-blokk súlyos eseteiben javasolt, sőt, a 3. fokú AV-blokk esetén egyenesen életmentő. A beültetés mély altatásban, minimál invazív módszerrel történik. A pacemaker elektródáját a torkolati vénán keresztül juttatjuk a jobb kamra üregébe és ott rögzítjük, a generátort pedig a nyak bőre alatt kialakított „zsebben” rögzítjük. A beültetést követően javasolt a pacemaker évenkénti ellenőrzése és szükség esetén kalibrálása.

SZÍVFÉRGESSÉG MIATTI KIVIZSGÁLÁS ÉS KONZULTÁCIÓ

Amikor egy kutyáról vérvétel alapján kiderül, hogy szívférges, a fertőzöttség stádiumba sorolásához a mellkasröntgen mellett szívultrahang-vizsgálat szükséges. Ezen ultrahang-vizsgálat során megnézzük, hogy az egyébként a tüdő ereiben élő férgek láthatóak-e a tüdőartéria szívhez közeli, még ultrahanggal vizsgálható szakaszain, illetve látszik-e a fertőzésnek a szívre gyakorolt káros következménye. A tapasztaltak alapján teljeskörű konzultációt biztosítunk, illetve kezelési javaslatot adunk.

SZÍVFÉRGESSÉG KOMPLEX TERÁPIÁJA (Immiticide kezelés)

Amennyiben a kezelendő szívférges kutya az előzetes ultrahang-vizsgálat alapján az ultrahang specialista vagy a kezelő állatorvos szerint nem műtéti indikáció, akkor javasolt az úgynevezett Komplex Terápia, mely a szakma ajánlása szerint a szívférgesség egyetlen biztos kezelési módja. Ehhez a két hónapos gyógyszeres előkezelést követően az Immiticide injekció háromszori beadása szükséges. Az injekciót mélyen a gerinc menti izmokba kell beadni, ami a kutya teljes mozdulatlanságát kívánja, ezért a beavatkozás rövid ideig tartó altatásban zajlik. Ennél a protokollnál fontos, hogy a kutya az első injekció beadását követően 2-3 hónapig ketrecnyugalomra bírható legyen. A ketrecnyugalom a gyakorlatban azt jelenti, hogy lakáson belül is minden fizikai aktivitást mellőzni kell, emellett napi néhány rövid - pár perces - egészségügyi séta engedélyezett pórázon, szaladgálás nélkül. A szigorú mozgáskorlátozással elkerülhető egy esetleges, életveszélyes thromboemboliás esemény.

SZÍVFÉRGESSÉG ALTERNATÍV TERÁPIÁJA

Bizonyos esetekben nem opció az IMMITICIDE adagolása. Kifejezetten ellenjavallt, ha a kutya túlérzékenységi reakcióval reagált egy korábbi IMMITICIDE kezelésre. Nem javasolt akkor sem, ha a kutyának a szívférgességen kívül más, súlyos betegsége van vagy ha az egészségi állapota nem teszi lehetővé az IMMITICIDE beadását. Szintén nem végezzük el, ha a gazdi nem tudja biztosítani az előírt szigorú ketrecnyugalmat, továbbá amennyiben a gazdi nem vállalja a komplex terápiával járó komoly költségeket. Ilyenkor az egyedüli terápiás lehetőséget az ún. Alternatív Terápia jelenti. A 6 hónapos kezelés során a kutya egy hónapig kap naponta kétszer doxiciklin tablettát és havonta szükséges mikrofilaricid hatású készítményt a nyakra, marra, hátra cseppentve.

KATÉTERES SZÍVFÉREG ELTÁVOLÍTÓ MŰTÉT

Amennyiben kedvence szívében, vagy a jobb szívfélből kivezető tüdőartériában szívultrahanggal férgek jelenléte igazolható, úgy szakmailag azok katéteres eltávolítása indokolt. Ez a műtét egy rendkívüli eszköz- és szaktudás-igényes beavatkozás, amelyet Magyarországon legnagyobb, 150 esetszámot jelentő tapasztalattal dr. Péterfia Dalma doktornő végez. A nyak bőrén ejtett 2-3 cm-es vágás után a nyaki vénán (v. jugularis) keresztül vezetjük fel a katétert a tüdőartéria főtörzsébe, majd a jobb és bal oldali ágába, és az ott lokalizálódó férgekre ráfogva kihúzzuk azokat a katéter segítségével. Addig ismételjük a műveletet, amíg 3-4-szeri „benyúlásra” sem tudunk több férget eltávolítani. Magyarországi saját eseteink közül eddig a legtöbb 32 darab féreg eltávolítása volt egy 25 kg-os testsúlyú német vizsla szívéből, de külföldi tapasztalatok alapján nem ritka az 50-80 féreg eltávolítása sem. Magyarországon elsőként Péterfia Dalma doktornő távolított el sikeresen 8 db férget macska páciensből.

HASI ULTRAHANG-DIAGNOSZTIKA

A hasi ultrahang-vizsgálat egy fájdalom- és kockázatmentes beavatkozás, amelyet –kevés kivételtől eltekintve- éber állapotban végzünk. Az ultrahangos vizsgálófej, azaz transzducer a leborotvált hasfalon a vizsgált szervek fölé helyezve hanghullámokat bocsát ki, amelyek a szervekről különféle mértékben visszaverődnek, és a visszaverődés mértékének megfelelően a szürke különféle árnyalataiban megjelennek a képernyőn. A látott kép alapján megítélhető a hasi szervek alakja, nagysága és szerkezete, azaz morfológiája, amiből a vizsgálatot végző személy következtetéseket von le. A hasi ultrahang-vizsgálat egy fontos kiegészítő diagnosztikai képalkotó módszer, amely a kórelőzménnyel, a fizikális vizsgálattal (megtekintés, hallgatózás, tapintás) és az egyéb kiegészítő vizsgáló módszerek (vér- vizelet labor, citológia, röntgen, endoszkópia, CT/MRI) eredményeivel együtt értékelendő. Áttekinthető általa a máj-epehólyag, lép, vesék, mellékvesék, húgyhólyag, nemi szervek, hasi nyirokcsomók, hasi nagy erek, hasnyálmirigynek megfelelő anatómiai terület, gyomor és bélcsatorna. Emésztőszervi tünetek esetén a hasi ultrahang gyakran csak a gyanúját veti fel egy-egy elváltozásnak, amit aztán további vizsgálattal szükséges tisztáznunk (pl. gyomortükrözés vagy kolonoszkópia endoszkóp segítségével). Érdemes a hasi ultrahang-vizsgálatra 6-8 óra koplalást követően érkezni, illetve 1-2 órával előtte a vizeletürítést megakadályozni.

Mikor javasolt hasi ultrahang-vizsgálat elvégzése?

• hasterime-növekedés esetén
• kóros hasűri képlet tapintásakor
• ha a laboreredmény szervfunkció károsodást jelez
• műtét, illetve altatás előtti kivizsgálás részeként
• időskori szűrővizsgálat részeként

Fontos tudni, hogy időben diagnosztizálva a betegségek jelentős része gyógyítható vagy tünetileg kezelhető, szinten tartható. Ezért tünetmentes kutyánál, macskánál – főleg idősebb korban – szintén javasolt a szűrővizsgálatok részeként hasi, illetve szívultrahang-vizsgálat elvégzése.

A leggyakrabban diagnosztizált elváltozások:

• a máj diffúz és gócos elváltozásai, pl. daganat, tályog
• epehólyag-gyulladás, az epeelvezetés akadályozottsága
• hasnyálmirigy-gyulladás és daganat
• a lép megcsavarodása, gyulladása
• vesekő, veseelfajulás, a vesemedence tágulata
• a gyomor és a belek gyulladásos és daganatos elváltozásai, idegen test az emésztőtraktusban
• gennyes méhgyulladás (pyometra)
• a petefészek cystái, daganatai
• rejtett here
• heredaganatok
• a prosztata betegségei (cysta, tályog, daganat, megnagyobbodás)
• a húgyhólyag gyulladása, daganatai, hólyagkő jelenléte
• a mellékvesék megnagyobbodása
• a hasi nagy erek rendellenességei, pl. thromboembolia, rendellenes érkapcsolatok
• szabad hasűri folyadék jelenléte

A hasi ultrahang-vizsgálat segítségével lehetőség van steril vizelet vételére a hólyag hasfalon keresztül történő punkciójával (megszúrásával), illetve bizonyos hasi szervekből citológiai vagy biopsziás mintavételre, amennyiben az ultrahang-felvétel alapján nem határozható meg pontosan a betegség jellege.

KONTRASZTANYAGOS ULTRAHANG-VIZSGÁLAT (Contrast Enhanced UltraSound, röviden CEUS)

A kontrasztanyagos ultrahang-vizsgálat leggyakrabban a máj gócos elváltozásainak, daganatainak kimutatására és azok jellegének megállapítására használják, valamint más szervek (pl. a vesék, a hasnyálmirigy, a lép stb.) jó- és rosszindulatú elváltozásainak elkülönítését is megkönnyíti. Fontos alkalmazási terület még az ún. vesicoureteralis reflux és a tompa hasi traumák vizsgálata. A humán gyógyászatban is elfogadott és értékes képalkotó eljárásként tekintenek rá. A vizsgálat során alkalmazott kontrasztanyag mikroszkopikus méretű gázbuborékok millióit tartalmaza, amelyek membránja az ultrahang hatására rezgésbe jön és fokozza a hang visszaverődését. A hangfelerősödés a képernyőn a fényesség fokozódásával jár, így az adott terület jobban elkülönül a környezetétől és valós időben vizsgálható a véráramlás eloszlása és jellege. A vizsgálatra kizárólag speciális szoftverrel ellátott ultrahangkészülék alkalmas. A kontrasztanyag-buborékok a vizsgálatot követően gyorsan megsemmisülnek és a légutakon keresztül távoznak a szervezetből, tehát nem terhelik sem a májat, sem a vesét. A módszer további előnye, hogy nem szükséges hozzá ionizáló sugárzás. A kontrasztanyagot intravénásan adjuk be, majd ezt követően folyamatosan, több percen keresztül figyeljük a kontrasztanyag megjelenését és eloszlását a vizsgált szervben, illetve képletben. A vizsgálathoz a beteg teljes mozdulatlansága szükséges, ezért altatásban végezzük. Az alkalmazott altatószer rövid hatású, így az egész folyamat az előkészületektől a vizsgálaton át a beteg kiadásáig kb. 1 órát vesz igénybe. A hasi ultrahangvizsgálattal megegyezően éhgyomorral, 12 óra koplalást követően szükséges érkezni. Mint minden gyógyszernek és orvosi beavatkozásnak, a kontrasztanyag alkalmazásának is lehetnek nemkívánatos mellékhatásai pl. fejfájás, ezek azonban nagyon ritkán fordulnak elő és rendszerint átmenetiek.

MÁJBIOPSZIA

Szolgáltatásaink sora a közelmúltban a máj ultrahangvezérelt biopsziás mintavételezésével bővült. Ezen eljárás bizonyos máj- és epeúti megbetegedések esetében segíti a pontos diagnózis megállapítását a májbioptátum kórszövettani- és(/vagy) tenyésztéses vizsgálata alapján. A vizsgálat altatásban történik. Egy előzetes hasi ultrahang-vizsgálaton meghatározzuk a mintavétel helyét, majd egy következő időpontban az erre a célra kifejlesztett biopsziás mintavevő készülékkel és az ultrahang fejéhez csatlakoztatható "biopsy guide"-dal elvégezzük a mintavételt. A beavatkozásnak ritkán ugyan, de lehetnek kockázatai, mint pl. súlyos, akár életet veszélyeztető vérzés, amely kockázatát jelentősen csökkenthetjük, ha a beavatkozást megelőzően a kezelőorvosnál elvégzett vérvétellel kiszűrjük a véralvadási problémákat, és amennyiben lehet, előzetesen kezeljük azokat.

PORTOSYSTEMÁS SHUNT KERESÉS

A portosystémás shunt, röviden PSS egy veleszületett érfejlődési rendellenesség, amely esetében a normál körülmények között a májba térő ér, az ún. májkapugyűjőér (vena portae) vére közvetlenül a szisztémás keringésbe kerül és ezáltal kikerüli a máj méregtelenítő, szűrő funkcióját. Ez egy kóros állapot, egy rendellenes vérér-összeköttetés, amelynek létezik műtéti megoldása. Bár a veleszületett formája a leggyakoribb, mégis előfordul, hogy nem csupán fiatal korban, hanem súlyosságától függően középkorú vagy idős állatokban okoz tüneteket, ezért sokáig felfedezetlen maradhat. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb a shunt (a kóros ér) mérete, annál enyhébben és később jelentkeznek klinikai tünetek. Klinikai megnyilvánulásai lehetnek: az alomtársaktól elmaradt fejlettség, alacsony testtömeg-gyarapodás, gyakori gyomor-bélrendszeri tünetek, mint hányás, hasmenés. Idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek, mint hiperaktivitás, vagy rendellenes, agresszív viselkedés, csillagvizsgáló fejtartás, inkoordináció, vagy épp ellenkezőleg: fáradékonyság. De lehetséges akár sok vízivás és nagyobb mennyiségű vizelet gyakori ürítése. Gyakori laborlelete a májenzimek és epesav megemelkedése. A PSS ultrahang-diagnosztikája egy komplex, hosszadalmas vizsgálat, amely során a hasűri szervek részletes vizsgálatán felül megvizsgáljuk az érképletek lefutását és elágázasait. Ez a belekben levő gázos tartalom vagy nagy mennyiségű bélsár esetében egy kihívásokkal teli, hosszadalmas vizsgálat. Emiatt kérjük minden esetben, hogy PSS-re irányuló ultrahang-vizsgálatra asszisztenseink segítségével foglaljanak időpontot, annak érdekében, hogy biztosan rá tudjuk szánni a megfelelő időtartamot, így a legprecízebb diagnózishoz jutva. A PSS ultrahang-vizsgálatát gyakran együtt végezzük ammóniaméréssel, mert PSS esetében az ammónia szint szinte kivétel nélkül megemelkedik.

VÉRNYOMÁSMÉRÉS

Állatokban a hypertensio, azaz magas szisztémás vérnyomás jóval ritkább, mint emberben; bizonyos belgyógyászati vagy endokrinológiai betegségekben mégis nagy jelentősége van a vérnyomásmérésnek, és a magas vérnyomás kezelésének, különösen macskákban. Ilyen kórképek az idült vesebetegség, a pajzsmirigy túlműködése (hyperthyreosis), a mellékvese epinefrin vagy aldoszteron termelő daganata. Ugyancsak érdemes vérnyomást mérni akkor, ha a szív ultrahang-vizsgálata során bizonyos másodlagos jelek (bal kamra falmegvastagodása) erre utalnak. A vérnyomásmérés során az állat farkára vagy mellső lábára egy felfújható mandzsettát helyezünk, majd több mérést végzünk. A vérnyomásmérés során fontos a megfelelő technikai kivitelezés a vizsgálatot végző személy részéről, illetve az állat maximális nyugalma. Stresszhelyzetben, izgalmi állapotban ugyanis a vérnyomás jelentősen, akár kóros mértékűre is megemelkedhet, így a kapott eredmény elbírálása szintén felkészültséget igényel. Kórosan magas vérnyomás esetén vérnyomáscsökkentőkkel látjuk el az állatot, amely minden esetben egyedi elbírálás eredménye. A gyógyszer hatékonyságának kontrollálása ismételt vizsgálattal javasolt.

AMMÓNIAMÉRÉS

Az ammóniamérés a májműködés ún. funkciós vizsgálatai közé tartozik, ugyanis a szervezetre nézve toxikus ammóniát a máj a méregtelenítés során az ún. karbamid-ciklusban, nem mérgező karbamiddá képes alakítani. Súlyos májbetegség során azonban a máj méregtelenítő képessége korlátozott, így a vérben magas ammóniaszint mérhető. Ezen vérparaméter vizsgálatának igénye rendszerint a portoszisztémás shunt, egy nem túl gyakori májelváltozás diagnosztikája során merül fel, ugyanis hatékonyan kiegészíti a hasi ultrahang-vizsgálatot. Az ammóniaméréshez speciális készülék és precíz előkészületek szükségesek. Fontos, hogy a beteg éhgyomorral, tehát 12 órás koplalást követően érkezzen. A levett vért azonnal, a helyszínen vizsgáljuk, így az eredményre sem kell napokat várni.

ENDOSZKÓPIA

Az endoszkópos vizsgálat során a természetes testnyílásokon behatolva megtekinthetjük a különböző szervrendszerek bizonyos szakaszait, az ott látott elváltozásokból mintát vehetünk mikrobiológiai és kórszövettani vizsgálat céljára, valamint különleges fogóeszközökkel idegentesteket távolíthatunk el. Ezzel a képalkotó eljárással vizsgálható a légzőszerveken belül az orrüreg, a légcső, a gége és a hörgők, az emésztőrendszeren belül a szájüreg, a nyelőcső, a gyomor, a vékonybél elülső szakasza, valamint a vastagbél hátulsó szakasza, a kiválasztószervek közül a húgycső és a húgyhólyag, a női nemi szervek közül a hüvely és a méhnyak, továbbá a hallójárat.